Rezsicsökkentés az ökoépítésben Nyomtatás
Hírek
2013. július 20. szombat, 11:20

Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér! Erre tanít minket a népi bölcsesség. No de meddig ér az a takaró? Egy ideig fogyaszthatunk hitelre, kérhetünk halasztott törlesztést. De egyszer valaki benyújtja a számlát. Ha valamikor, akkor most, az általános (gazdasági, társadalmi és környezeti) válság közepén érteni kell ezt.

(Jelen cikk 2013. májusában egy nyomtatásban megjelenő magazin felkérésére készült. Végül nem jelent meg, mert az oldalt szponzoráló cég elképzeléseivel nem találkozott. Itt most mégis azért teszem közzé, hogy árnyaljam a "rezsicsökkentésellenes" megbélyegzés jelentését.)

 

Ezekben a hetekben lépi át a légköri szén-dioxid mennyisége azt a szintet, ahonnan már nagyon nehéz (egyesek szerint lehetetlen) lesz a visszaút: az 1 millió légköri részecskéből immár 400 szén-dioxid lesz, azaz a légkör szén-dioxid tartalma eléri a 400 ppm-es értéket. A Hawaii-szigeteken lévő Mauna Loán 1958 óta mérik a légköri szén-dioxid koncentrációt. Az első mérés még 317 ppm értéket mutatott, de a jégminták alapján tudható, hogy az ipari forradalom idején 280 ppm körül alakult ez az érték. S bár a 400 pmm csupán egy jelképes érték, de sok klímakutató szerint a globális felmelegedésben, valahol itt van az ökológiai rendszerben a vészcsengő. Innen már nagyon nehéz lesz visszafordulni. A kutatók számításai szerint az üvegházhatású gázok jelenlegi módon folytatódó légkörbe engedése mellett 2040 körül már 450 ppm lesz mérhető. A tudós társadalom egyetértésben állítja, hogy innen nem lesz visszaút, ekkor már a földi rendszerekben visszafordíthatatlan változások indulnak el.

A szén-dioxid mennyisége alapvetően függ össze a jelenlegi földi civilizáció fosszilis energiára épülésével, s ebben kiemelkedő szerepe van az épített környezet fenntartásának energiapazarló gyakorlatának. A hazánk által felhasznált energia mintegy 40%-át használjuk az épületállomány üzemeltetésére, s mindezt roppant rossz hatásfokkal tesszük.

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS), a hozzá készült hátéranyagok, a Nemzeti Éghajlatváltozási Program (NÉP), illetve az ezekkel összefüggésben született egyéb programok és stratégiák hosszú sora értekezik arról, hogy mi a hosszú távon fenntartható út, merre induljon el az, aki környezettudatos, klímabarát módon tervezi életét, környezetét, vagy éppen beruházásait megvalósítani. Még a legelvakultabb zöldek sem ellenségeik saját pénztárcájuknak, s nem véletlenül szerepel a fenntarthatóság kritériumrendszerében a hármasság: a környezeti nyereségeken túl biztosítani szükséges a társadalmi és gazdasági eredményeket is. Minden beruházásnál mérlegelni, tervezni kell annak várható hatásait, terheit, nyereségeit.

Amikor energiahatékonyságról esik szó, akkor óhatatlanul is megtakarításról beszélünk. S noha sokan szeretnénk azt hinni, hogy a kibocsátott széndioxid megspórolása a cél, mégis az energiafelhasználás mértékének csökkentése serkenti az embereket beruházásra. Sőt, ehhez gyorsan hozzá kell tenni, hogy noha az energia mértékegysége a joule (J), a számításokat mégis forintosítva (Ft) szokás számolni. Azaz egy beruházást alapvetően mégis pénzügyi mutatószámok alapján ítélünk meg és csupán kedvező megtérülés mellett vállaljuk a befektetést.

 

18 cm hőszigetelés és 3 rétegű üvegezésű ablak találkozása.*

 

A takarékoskodást ott kell kezdeni, hogy kisebbre vesszük házunk, épített környezetünk fenntartásának energiaigényét. Ma már klasszikusnak nevezhetőek az első lépések: nyílászárók minőségéről, hőszigetelés vastagságáról, energiafogyasztó berendezések hatékonyságáról szólnak az építkezős fórumok és cikkek. Második lépcsőben szabad csak arról beszélni, hogy ezt az alacsonyabb energiaszükségletet miből fedezzük, miként állítjuk elő. Ez utóbbi meglépésében voltak láthatóak az utóbbi években az áttörés első jelei.

Persze az áttörés nem volt oly látványos: előbb a beépített anyagok és berendezések életciklusába kellett beleférjen a pénzügyi megtérülés, hogy egyáltalán „haszon”-ról lehessen beszélni. Az olcsóbb technológiák és a dráguló energia ezt ugyan el is hozta, ám a hosszú távú megtérülés messze elmaradt még a banki betét hozamától. Ezt ismerhette fel több állam és az EU is, amikor aktívan szerepet kezdett vállalni a beruházások finanszírozásában: vissza nem térítendő támogatások, kedvező (vagy nulla) kamat mellett adott hitel, a termelt energiafelesleg garantált árú átvétele jellemzi a közösségi támogatásokat.

Az energia mellett más erőforrások is előtérbe kerültek. A vízhasználat csökkentése, az ivóvíz kímélése nem csupán a vízkészletek fogyatkozása miatt került előtérbe, ahogyan az újrahasznosítás és a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás sem a hulladéklerakók kapacitása miatt terjed.

Gombamód szaporodni kezdtek a megújuló energiával, épületenergetikával, „zöldítéssel” foglalkozó cégek. Szolgáltatások, kereskedések, szervizek, gyártókapacitások jelentek meg a piacon. Ez magával hozott új munkahelyeket, új szakmákat, a szakképzés szükségességét. Megjelent a zöld iparág, mellyel a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóság is megmutatkozni látszott.

 

Ami télen passzív napenergiatermelés,
az nyáron élelmiszertermelés.*
 

A világ fejlett országai saját kultúrájukhoz és klímájukhoz illeszkedő módon, különböző szabványokat, minősítési eljárásokat dolgoztak ki a környezettudatos épületek kategorizálására.

A LEED minősítés Amerikában kialakult, de globálisan terjedő rendszer. Egyrészt megépült épületek kaphatnak LEED minősítést, másrészt maguk az építészek válhatnak minősített tervezővé. A LEED célja a zöld épület definíciójának meghatározása (egy sztenderdizált minősítési eljárás során), a teljes építkezésre vonatkozó, integrált építési gyakorlat, a „zöld verseny” elősegítése, valamint a megrendelők figyelmének felhívása a zöld épületek előnyeire, ezáltal az építőipar átalakítása. Az osztályozási rendszer nyolc fő kategóriára bontható: helyszín és tervezés, fenntartható építési területek, vízhasználat, energia és atmoszféra, anyagok és erőforrások, beltéri környezet minősége, innováció és tervezési folyamat, regionális tulajdonságok elsőbbsége.

2009-ben egy magyar szervezet, a Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (Hungarian Green Building Council, HuGBC) is csatlakozott a LEED rendszert az egész világon elterjeszteni kívánó World Green Building Council-hoz. Az egyesület – hasonlóan külföldi társaihoz – különböző, az építőiparhoz köthető szakmákat egyesít, így tagjai közt építészek, belsőépítészek, mérnökök, kutatók és a megvalósításban érdekelt személyek egyaránt részt vesznek.

A Passzívház kifejezés egy rendkívül szigorú, németországi minősítési rendszert takar. A passzívház technológiai elmélete először 1988-ban jelent meg, az első passzívház 1990-ben épült, majd a Passivhaus Institute7 1996-ban alakult Darmstadtban. A minősítési rendszer jellemzően német nyelvterületen és Skandináviában terjedt el. A passzívháztervezés fő szempontjai: évi 15 kWh/m2 –nél kevesebb fűtési energiát használ, 50 Pa (N/m2) szívóhatás esetén sem veszíthet több levegőt, mint az épület térfogatának 0,6-szorosa egy óra alatt, a teljes primer energia felhasználása nem lehet több mint 120 kWh/m2 évente. Ezen kritériumoknak való megfelelést egy részletesen végiggondolt, minden részletre kiterjedő tervezési folyamat biztosítja. A három kritérium megfogalmazása egyszerűnek tűnik, azonban egy épület egészében komplex viszonyrendszert eredményez.

A passzívház fogalma egyre inkább beépül a magyar köztudatba, s jóval ismertebb, mint pl. a LEED minősítés. Egy-egy úttörő magánberuházó már végigjárta a minősítés megszerzéséhez vezető nehéz utat, pár passzívház már található Magyarországon is. A passzívház-minősítés legnagyobb eltérése a zöld épületektől az, hogy kizárólag az energiafelhasználás csökkentésével foglalkozik.

Az Európai Bizottság egy tanulmányára (Green Paper on Energy Efficiency) alapozva hozták létre a Green Building Programot, melyet az Európai Unió Intelligens Energia Programja (Intelligent Energy Europe) is támogat. A tanulmány kimutatta, hogy az építési szektor felelős Európa energiahasználatának több mint 40%-áért, valamint azt, hogy a legnagyobb megtakarítás a fűtési és hűtési rendszerek fejlesztésével érhető el. Maga a program 2005-ben indult, a részvétel önkéntes: elismertséget és tanácsokat kíván nyújtani azoknak a beruházóknak, akik az előírásoknál szigorúbb követeléseket fogalmaznak meg beruházásaikkal szemben. A program célja, hogy a nem lakáscélú-beruházások energiahatékonyak legyenek, megújuló energiákat alkalmazzanak, ugyanakkor biztosítsák a beruházók számára a gyors megtérülést és a profitot. A minősítés megszerzése egyszerű szemponthoz kötött: a 25 %-os energiamegtakarításhoz. Felújítás esetén az épület meglévő energiafogyasztásához képest, új épület esetén a hatályos előírások szerint épült épülethez képest mérik a megtakarítást.

A program célja iránymutató beruházások és módszerek népszerűsítése is (best practices, legjobb gyakorlat), melyet a résztvevő országok külön-külön dolgoztak ki, reprezentálva a módszer használhatóságát.

A minősítések természetesen nem önmagukért valóak. Vagy azért lehet rá szükség, hogy egy kötelező állami előírás teljesülését igazolják, vagy azért, hogy a piacon hirdetett „prémium minőség” meglétét bizonyítsa, ezzel az ingatlan piaci értékét, értékesíthetőségének esélyét növelje.

Összességében megállapítható, hogy pénztárcáján keresztül lehet igazán megfogni a fogyasztót (más megközelítésben az állampolgárt vagy beruházót). A hosszútávú megtérülés, az amortizáció és a hitel kamatai mellett a magas és növekvő energiaárakkal számol az, aki az épített környezet megtérülő, fenntartható rezsicsökkentésébe vágja fejszéjét.

A talajba fektetett csövek nulla működtetési költséggel
hűthetik a házat a nyári kánikulában.*

 

S mit tehet az, aki a mostoha körülmények ellenére is zölden tervezné jövőjét, aki támogatások hiányában le kell tegyen a költségigényes hightech beruházásokról? Válassza a szelídtechnológiákat! A sörkollektor, a papírbrikett, a kerti tó és nádas, a talajban bevezetett levegő-utánpótlás, mind olyan beruházás, mely elsősorban munkánk befektetésével és alacsony költségvetéssel megvalósítható, s pár éven belül megtérül. Csökkentett rezsiköltségek mellett is.

 

* A képek nem csak illusztrációk.

 

Kapcsolódó: