nyitólap
Részletkérdés Nyomtatás E-mail
Hírek
1998. augusztus 03. hétfő, 21:39
Sokat és sokfélét mondtak már az új lakástámogatásról, s éppenséggel nekem is lenne néhány észrevételem. Egy élet szülte eset azonban többet mondhat a rendszerről.

Egy álmos téli estén csörgött a telefonom. Egy rokonom kért meg, hogy egy ismerős, fiatal házaspárnak segítsek felmérni annak a lehetőségét, hogy hogyan lehetne bővíteni kis házukat. Telefonon megbeszéltünk egy időpontot, hogy mikor látogathatom meg őket. Egy Buda környéki település főutcájáról közvetlenül nyílik a kivilágítatlan, sártengerhez hasonlatos kis utca, s kanyarog fel innen a dombtetőnek a magasfeszültségű távvezeték oszlopai között. Munka után, kispolskimmal vágtam neki a nem mindennapi kalandnak.


A sötétben nem láttam házszámokat sem, járókelőket sem. Nehezen találtam meg a kilences számot. Miután beláttam, hogy úgysem tudok úgy megállni, hogy száraz lábbal szálljak ki az egérlimuzinomból, már csak azt mérlegeltem, hogy melyik út a legrövidebb a kapuig, ahol a házigazda már türelmetlenül várt. Barátságosan fogadtak a gyermekzsivalytól hangos kis házban. Az első pillantás elég volt ahhoz, hogy felmérjem milyen segítségre is lenne itt szükség.

Ernő és Judit öt gyermekükkel élnek a saját tulajdonukban álló - kisebb jelzáloggal bár - de többszörösen terhelt kis vályogházban. Az apa rendszeresen dolgozik, még szombaton is. Bejelentetlenül, építkezéseken. Az anya otthon van a kisebb gyerekekkel. A legkisebbet a járókában láttam meg, a többiek az esti showműsorok valamelyikét nézték. Az első, rutin kérdések: csatorna nincs, gáz nincs. A ház egy szobából és egy konyhából áll. Ebből is inkább a szobát nevezném jogos névhasználónak. A szegényesen bútorozott konyha egyetlen ablaka a múlt évben - engedély nélkül - felhúzott előépítménybe néz. A villanytűzhelyen rotyog a csirkeszárny-pörkölt. A rezsó mellett, a földön bili. A kisebbeknek, akik még nem tudnak kijárni a kerti pottyantósba. A másik oldalon a kis vaskályhában lobogott a deszkatűz.

- Egy vagy két szobát kellene ide építeni - kezdték a tervek előadását Juditék a hátsókertben - Már az ótépénél is voltam. Megkapnánk a félszocpolt. Egymillióhármat. - és mondta a többit, hogy a tetőtérbe még lehetne esetleg két félszobát, és akkor lent lehetne egy konyhát, meg hogy az ótépének kellenek a rajzok, hogy mit építünk, építőanyagnak jók azok a bontott téglák is ott hátul.

- Hol fürdenek a gyerekek ? - kezdtem lehűteni az asszonyt - mert új építési engedélynél kérdeni fogják. - A "kint" és a "lavórban" válaszok után meggyőztem őket - nem volt nehéz - hogy inkább egy konyha és egy fürdő kéne. A tetőtérben úgyis ott a két félszoba lehetősége .A következő kört a banknál futottam le másnap, hogy megtudjam a pontos anyagi kondíciókat.

És itt következik a jogszabály.Mivel nincs hitelképes keresete a családnak, így a hitel és a hozzá kapcsolódó kamattámogatás még az első körben kiesik. A család jogosult lenne a gyerekek után 2,6 millióra, ha újat építenének. Ennek csupán felét kapják meg, ha bővítenek. A bővítés azt jelenti, hogy legalább egy szoba ( ami nagyobb 12 m2-nél ) épül. Nem fürdő, nem konyha, csak és kizárólag szoba. Az élő példára vetítve ez a következőket jelenti:

Lehetne a 7 fős családnak végre fürdőszobája, konyhája, a jelenlegi kényszer-konyha felszabaduló területét pedig némi átalakítás után szobává alakíthatnánk, ráadásul mindez - szerény igények mellett - a félszocpolból ki is jönne. Ám a bővítésben nincsen a hőn áhított 12 m2-es szoba. Ha még azt is beletesszük, akkor az olyan költségeket jelent, amire nincsen fedezet, a fedezet hiánya miatt pedig nem adható az 1,3 sem.

Tehát van pénz és kormányzati szándék arra, hogy az öt kis emberke ne nélkülözze tovább a fürdőszobát. Mégsem jut előbbre a család, pedig - lám a jövőbe vetett hit és bizalom - ők öt jövőbeni adófizető polgárral ajándékozták meg a társadalmat. Természetesen meg fogjuk oldani a problémát, de ez csak az önkormányzat ill a bank egy-egy megértő és segítőkész alkalmazottján múlik, na és persze a résztvevő tervezők előírás-értelmezésén. Nem múlik azonban a jog- és előírás-alkotókon.

Megjegyzem, mert ide kívánkozik: a kézpénzen túl is segíthetne a jótékony állami- és ön-kormányzat a családok lakásigényén: csatornafejlesztéssel, gázvezeték kiépítésével, utak aszfaltozásával. Ezzel növekedne a lakóingatlanok piaci értéke is, ami pedig nagyobb jelzáloghitellehetőséget is jelent.