nyitólap > Építésügy > fenntartHATÓSÁG - miertvanezigy
fenntartHATÓSÁG - miertvanezigy
2009. szeptember 02. szerda, 08:52
Tartalomjegyzék
fenntartHATÓSÁG
A jog, mint játékszabály
Miért van ez így?
Jogalkalmazás
Mégis, mit tehetünk?
Lábjegyzetek
Minden oldal

Miért van ez így?

A válasz – még ha általánosításnak is hat, de – egyszerű. Mert hagyjuk, hogy így legyen. És ezen a ponton – elnézést kell előre is kérjek, de politizálni kell12.

A parlamenti és a minisztériumi munka totális lezüllesztése a szemünk előtt zajlik. Ezt nem én állítom, csupán idézem egy olyan jogásztól, aki a jogalkotás folyamatában miniszteriális szinten vesz részt. A rádióban pár éve vele készített interjúban elmondta, hogy a napi pártpolitika és az egyes pozíciókért folytatott taktikázások közepette elsikkadt a szakmai munka. Állítása alapján jószerével már nincsen ember, aki egy-egy rosszul előkészített, átgondolatlan jogszabálytervezetnél feltegye a kezét, hogy „ezt így ne”. Illetve ismerjük azokat a történeteket, ahol a szakmai ellenvélemények, néhol tiltakozások ellenére áldást adnak a rossz előterjesztésre.

A rendszerváltás óta eltelt 20 év bebizonyította az önkormányzati képviselő-testületek szakmai alkalmatlanságát is. Ezt sem én állítom, hanem a szabályozási tervek egyeztetésébe belefáradt társadalmi szervezetek aktivistái (köztük igen szép számmal építészek, urbanisták, egyéb szakemberek). Az egyes tervek tárgyalásánál a hosszú távú tervezés teljes hiányával, az egyes befektetői érdekcsoportok kiszolgálásával és szimpla nemtörődömséggel, felelőtlenséggel egyaránt találkozunk.

Mindezek hátterében ott állnak az állandó átszervezések, a személyi és illetékességi problémák, az önálló építési minisztérium hiánya, a hatóságok és a döntéshozók szereptévesztései. S álljon itt egy idézet a már említett jogásztól: „a túlzott napi pártpolitizálás már-már a szakmai működésképtelenséggel fenyeget”. Van rá példa, hogy a közösségi jogot oly szolgaian vették át, hogy lehetőség sem volt a szabályozásra. Az olyan elszólásokkal, mint az „ez egy fordítási hiba a jogszabályban”, nem is igazán tud már mit kezdeni egy műértő kritikus.

A jogalkotói magatartás általános állapotára egy példát is hoznék. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát (NÉS) szokatlan módon egyhangúan, ellenvélemény és tartózkodás nélkül fogadta el a parlament. Igaz ugyan, hogy az EU-ban utolsóként, határidő után szültük meg, s minisztériumi koordinációval a civilek alkották meg, de ennek ismertsége gyakorlatilag a nullával egyenlő. Bár a sajtó rendre foglalkozik a NÉS-sel, illetve az ez alapján készülő cselekvési programmal, de maga az anyag nincs ott minden jogalkotó kezében, az önkormányzati képviselőknél, polgármesteri hivatalokban, stb. … holott a stratégia azért van, hogy azt leginkább a jogszabályokat alkotók és a közpénzekkel gazdálkodást folytatók figyelembe vegyék, beépítsék. De ott kéne lennie minden településtervező és építész tervező asztalán is.

Nézzük is, hogy mi az a jogszabályi környezet, mely tevékenységünk keretét hivatott adni, mi az a terület, ahol a fenntarthatóság követelményeinek meg kéne jelenniük! Az általános jogszabályokon13 túl főbb jogszabályi területek14:

  • területfejlesztés és területrendezés, településrendezés szabályai,

  • az épített környezet alakításának szabályai,

  • építésügyi hatósági eljárás szabályai,

  • építőipari kivitelezési tevékenység szabályai,

  • tervezési, szakértői jogosultság szabályai,

  • építési műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető jogosultság szabályai,

  • hulladékgazdálkodás,

  • környezet- és természetvédelem, zaj- és rezgésvédelem,

  • építészeti örökség védelme, műemlékvédelem,

  • munkavédelem,

  • építésügyi feladatot ellátó, illetve építésügyi hatáskörű szervek, hatóságok, építésfelügyeletek kijelölése,

  • közterület-használat, közutak, vasutak, egyéb nyomvonal jellegű építmények szabályai,

  • és még : kisajátítás, közbeszerzés, légiközlekedés, ingatlannyilvántartás szabályai, valamint a szabályzatok, a szabványok, a jótállás és a szavatosság, illetve a minőségi követelmények kérdéskörei.