nyitólap > Építésügy > fenntartHATÓSÁG - jogalkalmazas
fenntartHATÓSÁG - jogalkalmazas
2009. szeptember 02. szerda, 08:52
Tartalomjegyzék
fenntartHATÓSÁG
A jog, mint játékszabály
Miért van ez így?
Jogalkalmazás
Mégis, mit tehetünk?
Lábjegyzetek
Minden oldal

Jogalkalmazás

A környezettudatos tervezők és építtetők mindebből leginkább csupán az engedélyeztetéskori értetlenséget, dühöngést tapasztalják. Az engedélyeztetés során elsősorban az I. fokú építésügyi hatóság (azaz a kijelölt települési önkormányzat jegyzője, de nem az önkormányzat!) munkájával találkozunk. Itt feltétlenül meg kell említeni az önkormányzat érdekeinek és a hatósági munka összefonódásának problémáit (csak szavakban: helyi szabályozás alakítása, beruházások, visszaélések). A hatóságnak gyakran olyan döntést kell(ene) hoznia, mely a települést vezetők, netán magának az önkormányzatnak az érdekeibe ütközik. Régóta szó van arról, hogy az I. fokú építésügyi hatóságokat a Polgármesteri Hivatal15okból kistérségi államigazgatási hivatalokba teszik, de eleddig ezek a kísérletek rendre elbuktak16.

A személyi és szervezeti kérdések, az állandó átszervezések, a személyi és illetékességi problémák (miért én járjak el az ügyben?) humánpolitikai és szervezési kérdéseket vetnek fel. A köztisztviselői bérezések17 kapcsán be kell látni, hogy azok köszönő viszonyban sincsenek a piaci viszonyok bérezéseinek gyakorlatával. A legolcsóbb „családiházrajzoló” magasabb jövedelemszinten él, mint egyes építésügyi előadók az I. fokú hatóságoknál. Így talán már nem is olyan érthetetlenek a gyakran tapasztalt szemléletbeli és kvalitásbeli hiányosságok18, hiszen gyakran csak a piacon megélni nem tudók vállalnak ilyen munkaköröket. Ezeken a problémákon elvben továbbképzéssel – és egyéb intézményi háttértámogatásokkal – igyekeznek segíteni, de ez nem működik a gyakorlatban. Míg a tervezők kötelező kamarai továbbképzésével bizonyos szemléletbeli problémákat már kezelni lehet, addig a közszolgák kötelező építésügyi vizsgái csak papíron léteznek, illetve ezeknek a kamaránál már teljesítettekkel való megfeleltetése és esetleges kiváltása sem megoldott19. Holott nagyon sok múlik a köztisztviselők hozzáállásán, képesítésén és habitusán (kiváltképpen a mai, sokféleképpen értelmezhető és rengeteg kiskapuval bíró jogszabályi környezetben). Amíg emberek végzik e munkákat, addig ez így is lesz, de nem mindegy a mérték.

Gyakran feltett kérdés az elégedetlen ügyfelek részéről, hogy miért ülnek ennyi időt egy ilyen egyszerű kérelmen. Kevésbé közismert, hogy az egyes hatóságok nem csupán engedélyezési feladatokban járnak el. További hatósági cselekvéstípus a nyilvántartások vezetése, különböző hatósági intézkedések, ellenőrzések, kötelezettségek, illetve jogok megállapítása, de jelentős forgalmat generálnak az igazolások, bizonyítványok kiadása is.

Igen kevés olyan hatóság van, melynek vezetője ne szakmabeli lenne20. Azzal, hogy az építésügyi hatóságokat jogvégzett, de nem építész képzettségű ember vezeti, azzal az építésügy e kategóriába tartozik. Ez sajnos a munkaerő-felvételnél meg is látszik. Hiszen a jogosultságok igazolásán túl (diplomamásolat) a felvételi elbeszélgetésen nem nyílik módja meggyőződni a jelentkező ezen túli szakmai alkalmasságáról.

A tárgyilagos vizsgálatnál azonban ne feledkezzünk el a felelős tervezők és a felelős műszaki vezetők hiányosságairól sem! Ugyanis jogalkalmazásról a hatósági pult mindkét oldalán szó van! Ha ők valóban felelősek, s valóban a jog ismeretében végeznék felelős tevékenységüket, akkor egy sor bosszúságtól meg lehetne kímélni ügyfeleiket, s nem lenne nagy merészség a „járatlan utat” elhagyni. A fenntartható épített környezet megteremtése márpedig ma még a „nem így szoktuk” kategória.

A jogalkalmazás kapcsán feltétlenül meg kell emlékezni a jog nem alkalmazás intézményéről is. Olyan ügyekben, amikor az építésügyi hatóságnak, illetve városgazdálkodásnak, településüzemeltetési vagy helyi környezetvédelmi előadónak saját településével szemben kellene eljárnia, rögtön puhábban fog a ceruza. S ha kijelölés alapján egy másik településre is kerül az ügy kivizsgálása és elbírálása, akkor is kétséges az eljárásra való hajlandóság. Itt nem csupán az esztelen fasorvágásokat említhetjük, de az intézményhálózatunk jelentős része is ezekben a kezekben van. Csodálkozzunk-e azon, hogy a jókarbantartás, az energetikai felújítás hiánya éppen ezeknél az épületeknél hiányzik a legszembetűnőbben?