2009. szeptember 02. szerda, 08:52 |
JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL Mégis, mit tehetünk? Alkotmányos berendezkedésünk igen sok lehetőséget ad számunkra. Legyünk tudatos vásárlók! Ne csupán a törlesztőrészlet, de az emberi racionalitás mentén is hozzunk döntést! A válság kapcsán elsősorban a hosszútávú pénzügyi finanszírozási meggondolatlanságok következményeit láthatjuk. Ne feledjük azonban, hogy épített környezetünket nem csupán pénzügyi konstrukciókon, hanem ökológiai konstrukciókon keresztül is hosszútávon kell tudni finanszírozni. Legyünk tudatos megrendelők, építtetők! Ha felkészültek vagyunk azon a területen, melyen jövőnkért aggódva meg kívánjuk tenni a szükséges lépéseket, illetve ehhez megfelelő (felkészült) tervezőt, műszaki vezetőt választunk, akkor sokkal jobb esélyekkel érhetjük el a „szokásostól eltérő”, de környezetünknek és magunknak jobban megfelelő épített környezetet. Olvassunk utána a kérdéses problémáknak, s tervezőt se az ára alapján válasszunk a telefonkönyvből! Legyünk tudatos polgárok! Vegyünk részt a helyi ügyekben és a politikai döntéshozásban! Figyelni kell a miértekre és szükség esetén a döntéshozókkal egyértelműen tudatni kell saját magunk és környezetünk érdekeit, rászorítani őket azok képviseletére. Ismerni szükséges jogainkat és kötelezettségeinket a közpolitikában és az államigazgatási eljárásokban is! Legyünk tudatosak! Saját környezetünket, saját portánkat, saját életterünket alakítsuk megfelelően! Ha felkészültek vagyunk, akkor nem kell félni attól, hogy mi is úttörők vagyunk. Feltétlenül szükséges a jogalkotó magatartásának normalizálása, a valódi képviselet megteremtése. A sokat hangoztatott államigazgatási, államháztartási reformoknak a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiának (és cselekvési programjainak) megállapításait figyelembe kell venniük. Az építési folyamatban résztvevő szakemberek oktatását, szemléletformálását hathatósan meg kell tudni oldani. A mérnöki tevékenységet végzők (legyenek az építési tevékenység során bármely oldalon és bármely minőségben) táborának egységesített érdekképviseletét és képzését meg kell valósítani. A jogszabályok, az előírások és az eljárásrendek, a hivatali gyakorlat mind tükrözzék – annak létünket befolyásoló hangsúlyosságával – a fenntarthatóság kritériumrendszerét. Nem kicsi a tétje még a késlekedésnek sem: a most tervezés alatt álló építmények egy bő évszázadig aktív szereplői lesznek épített környezetünknek. Az előrelátás tehát kötelező.
|