3/2003 - avagy az építőanyagok minősége

S hogy melyek azok a területek, melyeket ez súlyosan hátrányos helyzetbe hoz? A környezetbarát és ökologikus építés túlnyomó többségét, a műemlékvédelmet, a szociálisan halmozottan hátrányos rétegek lakásépítését. És természetesen azon helyi építőanyagokat, melyek egyébként tökéletes építőanyagok lehetnének, de minősítésére nem áll rendelkezésre megfelelő tőke, melyek minősítési költsége akkor térülne meg, ha a termék olyan volumenben kerülne piacra, hogy az már nem minősülne helyi építőanyagnak. Essék szó először a építőipari hulladékokról, az építőanyagok újrahasználhatóságáról.

A rohamtempóban fejlődő építőanyagipar egyre jobb (?) és egyre tökéletesebb (?) termékeivel a szabályozás is fejlődik: a követelmények gyorsan szigorodnak. Egy 20 éve beépített tégla ma már nem felel meg ugyanazon követelményeknek. Itt elsősorban a hőtechnikai tulajdonságokra kell gondolni, de egyes termékeknél más és más szigorodó követelmények szabnak gátat az alkalmazhatóságnak, egyes termékek egyenesen veszélyes hulladékokként kezelendőek (közkeletű példa az azbeszt-termékek problémája lehet). A termékek egyre kevésbé felelnek meg önállóan egy-egy igénynek, általában a különböző anyagokból épített szerkezetek képesek azokat kielégíteni. Tehát a húszéves téglából ma plusz hőszigeteléssel alkalmas szerkezet építhető.

Érdemes itt megjegyezni, hogy a ma gyártott építőanyagok többsége a későbbi bontást már csak úgy fogják megélni, hogy tönkre mennek. A mai téglák (falazóblokkok) bontáskor használhatatlanná törnek, a burkolóanyagokat olyan erősen ragasztják, hogy felszedni nem lehet, s a sort folytathatnánk. Ez fakad abból a már említett szemléletből, hogy a támasztott követelményeknek nem egyformán kell megfelelni: általában a szilárdsági, tűzvédelmi és hőtechnikai elvárásoknak alárendelik a környezetvédelmi és egészségügyi elvárásokat, illetve ezeket úgy fogalmazzák meg, hogy ellényegtelenednek. Ezek a „korszerű” anyagok nagyon sok energiával (bányászat, gyártás, szállítás, stb.) készülnek, beépített élettartamuk fajlagosan rövidebb, újrafelhasználhatóságuk kérdéses. Igazán csodálkoznivaló ezen nincs, hiszen a piacot irányító erőknek ez az érdekük.

De nem szabad elfeledkezni azokról az anyagokról, melyeket az „örökkévalóságnak” gyártottak: épületeink jelentős hányada még mindig olyan építőelemekből áll, melyek újra és újból használhatóak lennének. A KukaBúvár 2002 oszi számában is közölt adatok szerint Magyarországon évente 70-75 millió tonna hulladék képzodik, s (bár a számok több helyen is erősen vitathatóak) ennek 10%-a építési törmelék. Könnyen belátható érdekünk, hogy ebből minél több újrahasznosítható legyen. A környezetvédelmi érdekek mellett felsorolható itt a nemzetgazdasági érdekek bőséges csokra is. A negyedik legnagyobb iparág import fosszilis energiahordozókkal kielégített energiaigényét lehetne ezzel csökkenteni, az import építőanyagok behozatalát csökkenteni, munkahelyeket teremteni, környezetvédelmi beruházások költségvetését csökkenteni. A tájsebészeknek nem kell külön említeni azt a nem elhanyagolható szempontot sem, hogy a jelenleg illegális lerakókban landoló (ezen kupacok jelentős hányadát adó) törmeléknek, sittnek ismét értéke lenne, amit pénztárcánk elleni bűn lenne eldobni.

Az újrahasznosítás legfőbb gátja a szóban forgó rendelet. A rendelet ugyanis olyan termékekről beszél, mely most jön le egy gyártósorról, melynek gyártási és minősítési eljárása a legmagasabb fokon precízen vezetve vagyon. A 20, netán 120 éve készített (nem véletlenül nem a gyártott szót használom) tégla ebbe a körbe nem tartozik bele. Mint ahogyan nem tartozik bele az a tetőcserép sem, melyet az egyébként 6 éve, akkor minősített tetőfedő anyagokból épült háznak a most beépíteni kívánt tetőtere során leveszünk. A munka folyamán vissza is tennénk oda, de a terméket azóta már nem gyártják, minősítése lejárt, és nem is őriztük meg a papírját. A jogkövető magatartást tanúsító tisztes állampolgár ekkor vagy minősítteti milliókért, vagy kidobja és vesz helyette másikat.

A HONLAP NEM FRISSÜL!

Újrafelhasználható építőanyagok?