nyitólap > Építésügy > Csapadékvíz: elvezetés vagy gazdálkodás?
Csapadékvíz: elvezetés vagy gazdálkodás?
2006. július 16. vasárnap, 22:49

Városunkban is visszatérő probléma az, ami több európai település lakóit is nehéz helyzet elé állítja az utóbbi években: az égi áldásként érkező csapadék utakat, kerteket, lakásokat öntenek el. Mi lehet a jelenség és az ismételten jelentkező káresemények mögött? Talán a szélsőséges időjárás, esetleg a megváltozott életvitelünk? Településeink épültek át, netán a környezet alakult át?

 

A hegyvidéki, dombsági környezet erdős területeinek csökkenése, vizes élőhelyeinek eltűn(tet)ése okozza azt, hogy, a síkvidékekre hirtelen jut a korábbi, természetesebb állapotot jellemzőnél nagyobb csapadékmennyiség. Ez ellen egységes tájgazdálkodással, az egybefüggő táji egységeken, határokon túlnyúló, következetes és előremutató erdővédelemmel lehet védekezni. Azaz védeni kell az erdőket, területüket növelni szükséges, a tarvágásokat le kell állítani, helyette a szálalásos erdőgazdálkodást támogatni. A lombos erdők levéltömege ugyanis sok esővizet képes felvenni, csökkentik a talajra jutó csapadékot, késleltetik a csapadék talajfelszínre való jutását. A talajt takaró avar és aljnövényzet szivacsként veszi fel a lehulló esőt, a gyökerek, mint megannyi millió gátacska is lassítja a lefolyást.

A síkság nagy egybefüggő földjei, a tagok kialakítása és az azonos kultúrák telepítése, valamint az egyidejű mezőgazdasági munkák mind növelik a talajeróziót. Így a gyors és hordalékkal teli vízfolyások szabad utat kapnak településeink felé. Nyilván való, hogy ez ellen védekeznünk kell, ám a védekezést csak egy egységes a tájgazdálkodás részeként szabad folytatni, vagyis a belvíz és a csapadékvíz elleni védekezés egyben a vízgazdálkodást is jelentenie kell.



Települési környezetben a csapadékvíz-gazdálkodás lehetőségei között tartjuk számon a mezőgazdasági területek árokrendszerének helyreállítását, a bokros-cserjés sávok, kaszálók és legelők, facsoportok megtartását, újak létesítését, a vizes „laposok” megtartását, a záportározók ápolását, újak telepítését. A települések magas és alacsony területeinek védekezésében is sokat segítenek ezek a vizes élőhelyek, s a települések pihenőhelyei is lehetnek. Számos előnyein túl ezért is célszerű új vizes élőhelyeket létrehozni.

Ezzel szemben a nagy kiterjedésű, egybefüggő ipari parkok és bevásárlóközpontok építésének visszaszorítása vízgazdálkodási szempontból is települési érdek. Az egybefüggő, nagy burkolt és beépített felületeknek semmilyen vízmegtartó képességük nincsen, ezért komoly veszélyforrások. Célszerű helyi rendeletet alkotni a beépítések csapadékvíz-elhelyezésének telken belüli kötelező megoldására, ahol ezt a talajviszonyok lehetővé teszik. Sok helyen eltűntek, feltöltődtek a vizes árkok, az átereszek keresztmetszetei csökkennek, az útpadkák takarítása rendre elmarad, de a közutak állapota is sok esetben járult hozzá a vízkárokhoz.

Mindezen kérdésekben az önkormányzatnak nagy felelőssége van. A telkek túlépítését, a burkolt felületek növekedését rendezési tervekben kell meghatározni, majd az előírásokat be kell tartatni.

A településen belüli vízgazdálkodás változatosabb településképre és a települési ökoszisztéma gazdagítására ad lehetőséget, de jelentősen javítja a településen belüli téli-nyári klímaállapotot is.
Újra kell tehát gondolni a települések fejlesztési területeit, nem szabad mélyen fekvő helyeket, feltöltött területeket építésre kijelölni. Új szabad, megfelelően gondozott zöldterületeket kell kijelölni. A korábban feltöltött laposokat újra fel kell szabadítani, és szabadidőparkként, vagy vizes élőhelyként kell a továbbiakban gondozni. A beépített, burkolt, vagy vízzáró burkolattal ellátott felületek arányát radikálisan csökkenteni kell. Vonatkozik ez a közutakra, járdákra és építési területekre. egyaránt. A közutak és járdák mentén drénfelületek, szivárgók vagy árkok létesítése indokolt minden olyan esetben, ahol a felület maga vízzáró. Az árkok kocsibeállókkal való felszabdalását meg kell szüntetni és hidakat kell építeni a helyükbe. Az ingatlantulajdonosokat ösztönözni kell az esővízgazdálkodásban. Támogatni kell a telken belüli esővízgyűjtést és felhasználást. A kerttulajdonosokat érdekeltté kell tenni abban, hogy a többszintű növényzet és a cserjeszint növelésével a területek vízmegtartóképessége növekedjen. A településnek olyan megfelelő közterülettel, árokrendszerrel és beépítetlen parkkal kell rendelkezni, ahol vizes élőhely is kialakítható. Így a hirtelen nagy mennyiségű csapadék nem az épületekben, hanem ezeken a szabad területeken jelenhet meg.

Ha mindezt a szomszédos településekkel egyeztetett stratégiával valósítjuk meg, akkor az esővíz, a hó nem ellenséges elem lesz, hanem éltető forrás. Az épületek tulajdonosainak és a nagyobb táji egységben gondolkodó szakembereknek egyaránt van tennivalója, bármely részkérdés megoldása jelentősen segítheti a tragikus események számának csökkentését.

 



Frissítés 2011.10.01.:


Gayer József - Ligetvári ferenc: Települési vízgazdálkodás, csapadékvíz-elhelyezés
http://www.kvvm.hu/data/kiadvanyok/kvvm_kiadvany_4.pdf


Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Vízgazdálkodás fejezete:
http://fenntarthato.hu/epites/leirasok/nes/vizgazdalkodas#csap-kez