Jogharmonizáció

A belügyminiszter, a gazdasági és közlekedési miniszter, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter közösen hozott rendelete ¹ a leírt szavak szintjén az európai jogharmonizációs jogalkotás egy ékes darabja. Persze megint túllihegtük az EU-t. Ott ugyanis elképzelhetetlen egy ilyen rendelkezés. A rendelet az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól igyekszik határozni. A rendelet döntő része már hatályban van ². Azon cikkelyek, melyek alapvetően az EU és Magyarország viszonylatában a rendelet alkalmazását érintik, csak a csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lépésének napján lépnek hatályba.

A rendelet rögtön úgy indít, hogy az építési törvényre ³ és a fogyasztóvédelemi törvényre ⁴ hivatkozik, a tőlük kapott felhatalmazás alapján - az érintett miniszterekkel egyetértésben – rendelkezik. A rendelet hatálya valamennyi építési termékre, annak gyártójára, forgalmazójára, importálójára, továbbforgalmazójára, belföldi felhasználójára, továbbá az ezekből létrehozott építmény (és ezt emeljük ki!) építtetőjére, tervezőjére és kivitelezőjére ⁵ terjed ki. Tehát itt máris elhagytuk a szakmai terepet, hiszen az épület építtetője, azok mi vagyunk: akik lakni és élni szeretnénk otthonainkban, s ehhez nem átalkodunk házat építeni.

A fogalommeghatározásoknál is tisztába kell tenni pár dolgot. A rendelet építési termékről beszél, ezt úgy határozza meg, hogy ide tartozik minden olyan anyag, szerkezet, berendezés vagy több, különböző részből összeállított elem, amelyet azért állítanak elő, hogy építményekbe állandó jelleggel beépítsék. Tehát a falazóelemet összemossa a falazattal, azaz a téglát a fallal. Holott világos, hogy a fal nem termék, csak a tégla. Hagyományos szerkezeteknél még a kettőt meg lehet különböztetni e megfogalmazás alapján is, de egyes szerkezeteknél (ahol a különböző funkciók szétváltak már) nem. Példaként említeném a könnyűszerkezetes házak falait vagy a létravázas szalmabálafal szerkezetét: az előbbinél több terméket építünk össze egy szerkezetté, az utóbbinál a kész szerkezet összességében vizsgálandó, holott alapelemei nem termékek. A rendelet felhasználóként definiálja azokat, akik a terméket betervezik, beszerzik, beépítik, illetve felhasználják, tehát nincs különbség a lakásfelújító polgár és a bevásárlóközpontot tervező-beruházó multi vagy az autópálya aszfaltját öntő segédmunkás között.

A következő fogalom az alapvető követelmények, melyeket már az építési törvény is felsorol: mechanikai ellenállás és stabilitás; tűzbiztonság; higiénia, egészség- és környezetvédelem; használati biztonság; zaj- és rezgés elleni védelem; energiatakarékosság és hővédelem. Itt máris hozzá lehet tenni, hogy ebből a szent hatosból igazán csak 2-3 szent. Ezeket precizen és megbízhatóan mérni lehet, szabványokkal rendelkező mérési módszerekkel rendelkeznek. A higiéniával összemosott környezetvédelmet azonban nem lehet mérni (vagy legalábbis nem olyan egyértelműen) és ennek megfelelően nem is mérik, ergó egy épület és egy építőanyag környezetvédelmi (és egészségügyi) tulajdonságai elhanyagolhatóvá degradálódnak már a szabályozás szintjén. Igaz, hogy itt még egyenlő prioritással emlegetik őket, a jogszabály alkalmazása során azonban - mint látni fogjuk és az eddig leírtakból sejteni lehet - már hátrébb rangsorolják az egyes szempontokat.

¹ 3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet
² a kihirdetésének napját követően (2003.I.25.) 60 nap múlva lépett hatályba
³ az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, röviden Étv.
⁴ 1997. évi CLV. törvény
⁵ valamint az építési termékek műszaki specifikációját jóváhagyó, a megfelelőség igazolás során közreműködő vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetekre, az építményeket engedélyező, az építésfelügyeleti és fogyasztóvédelmi hatóságokra, továbbá a vámszervekre