Papírbrikett |
2010. szeptember 11. szombat, 13:24 |
A minap járt Érden egy budaörsi vállalkozó, aki a zeneiskola kertjében bemutatta, hogyan működik a papírbrikettáló prés - saját megfogalmazásában. A téma régóta foglalkoztat, s most a fűtési rendszerünk kidolgozásánál számos lehetőséget figyelembe akarok venni, így természetesen megnéztem.
Rögtön az elején le kell szögezni, hogy a technológia nem az elfoglalt emberek ingyenfűtésének irányát adja meg. Az élet számos területén megbizonyosodhat az ember az igazságról: az idő pénz. Vagy ideje legyen az embernek, vagy pénze. Ha egyik sincs, ott kezdődnek a problémák. Papírhulladékból áztatással papírpépet készítünk, azt hasáb vagy henger alakú formába öntjük, hogy préseléssel a vizet kihajtsuk belőle, majd megszárítjuk. Az így kapott brikett energiatartalma kb. 13-15.000 kcal/kg, ami a keményfához hasonló fűtőértéket is adhat. (Megjegyzés: mivel ez az érték a tüzelőanyag tömegére vetítve értendő, ugyanakkor a papír sűrűsége jóval kisebb a fáénak, így "egy kupac" papírbrikett fél-harmadakkora kupac kemény száraz tűzifát ér.) A fához hasonlóan ég és kevés hamu marad utána. Fekete-fehér újságpapír, hullámpapír, irodai papír lehet az alapanyag, de a tapasztalatok szerint hosszabb áztatással a színes szórólapok, akciós újságok is megfelelnek. A papírbrikett gyártása munkaigényes, de ha a munkaidőt nem számítjuk, akkor olcsó tüzelőanyagot állíthatunk elő. Nem elhanyagolható körülmény, hogy gyakran olyan hulladékot is fel lehet használni, melynek a "kezelése" problémát jelent. A személyes adatokat tartalmazó, vagy egyéb okokból bizalmas papírok (pl. egy hivatal, vagy akár a családi cég esetében) újrahasznosítása avagy megsemmisítése nem minden esetben van úgy megoldva, hogy az energiahatékony is és adatvédelmi szempontból is pozitív legyen. A technológia és a szükséges eszközök használata viszont oly egyszerű, hogy egy közintézményben, egy hivatalban keletkezett papírhulladék-mennyiséget (keverve akár a közterületen eldobált papírhulladékokkal) akár közmunkaprogramban is fűtőanyaggá lehet varázsolni. Ezt aztán lehet a közintézmények fűtésére használni, vagy ki is lehet osztani a rászorulóknak. (Egy közmunkás egy géppel egy hónap alatt 1-2-3 család téli tüzelő igényét képes előállítani.) A bemutatott gép is ezt a felhasználást preferálja. A 300.000 ezer forintos rendszerár igen jól kidolgozott (nem sufnitunuing) gépet takar, melyet könnyen és gyorsan lehet kezelni. A kipréselt víz elvezetése megoldott, a préspofa könnyen szerelhető, a szerkezet könnyen mozgatható, karbantartást alig igényel, mégis könnyen takarítható. A prés lelke egy megfelelően rögzített kézi autóemelő, melyet vagy kézzel, vagy kézi barkács fúrógépbe szerelt szerszámmal hajthatunk.
Az áztatott papírt összezúzzuk. Ezt abban az edényben is megtehetjük, melyben ázott a papír. A zúzást végezhetjük barkács elektromos fúróval úgy, hogy a tokmányba habarcskeverő szerszámot teszünk. A zúzás akkor jó, ha dió nagyságnál nagyobb zúzatlan papírcsomó nem található az edényben (ilyenkor krumplipüré-szerű a pép). Vannak, akik a zúzást elhagyják, inkább napokra hagyják ázni a papírt. Ez a módszer környezetbarátsága miatt szimpatikus nekem (kevesebb energiabefektetés, több élőmunkával), de a közmunkaprogramos megvalósításnál is jobb, ha a vizes edényzeteknél nem használnak elektromos berendezéseket (balesetveszély!).
Van, hogy az összezúzott papírt egyszerűen szárítókeretbe rakják és tűző napon kiszárítják. A szárítás lassú, még kánikulában is 1-2 hét lehet. A szárítókeret egyszerűen elkészíthető: egy kb. 60 x 90 cm-es, 8-10 cm magas fakeretbe 10-15 cm-enként bordákat teszünk. Az tűző napon történő szárítás azért fontos, mert, ha nincs elég meleg, akkor a papír, mint szerves anyag bomlásnak indul. A prés ezt a folyamatot egyszerűsíti le azzal, hogy a víz jelentős részét kinyomja a pépből, s kemény, gyorsabban száradó, jól tárolható brikettet kapunk.
A témában számos cikk, videó és blog is található a neten. Pár ezek közül:
Egyéb linkek:
|