A tervezés folyamata - köszönhetően a változó lakástámogatási és adósarcolási rendszereknek - évekig tartott. Közben beleestem abba a hibába, amitől másokat mindig óvok: figyelmetlen voltam, s a tervezés folyamata alatt megváltozott a telek előírt beépítési módja. Mikor a telket vettük, még szabadonálló beépítést írt elő a HÉSZ ... a tervezés folyamán egyeztettem is a hatósággal ... s alapvonásaiban rendben találtatott ... (csak hát közben változnak a kollégák). A terv beadása után gyorsan kiderült: a jellemzően nem beépített területre valamiért a környezetétől idegen módon oldalhatáron állást írtak elő. Ez volt az első kör. De csak az első.

Változó idők

A HÉSZ lehetőséget adott a beépítés módjának megváltoztatására. Abban az esetben, ha oldalhatáron álló beépítés az előírás, abban az esetben a tervtanács állásfoglalása alapján engedélyezhető a szabadon álló beépítés is. Egy gondos felmérést készítettem tehát a környékről: a jellemzően szabadon álló, vagy jellegében szabadon álló beépítésű háztömböket fotókkal és számítógépes modellel demonstráltam. Külön jelöltem azokat az épületeket, melyek a szabályozási terv térképén is rajta vannak már, s külön azokat, melyek azóta épültek. Számomra kiderült, hogy ezt a beépítés változást nem igazán követte a jogalkalmazás. A tervtanács azonban érdemben nem foglalkozott az üggyel, mondván nincs rá hatásköre ... s valóban ... a náluk lévő HÉSZ szövegezés pont fordítva fogalmazott: a szabadonálló területeken lehet választani az oldalhatáron állót ... (Megjegyzés: egyébként sem foglalkoznának az üggyel, mert ez a HÉSZ felsőbb jogszabályba ütköző rendelkezése.) Mindezek után persze kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy egy hivatal két irodájában ugynaz a a jogszabály más szöveggel van meg ... otthon ellenőriztem, nekem is két külön szövegváltozat volt meg az irattáramban. Állítólag ez egy nyomdahiba volt a rendelet elfogadásakor, s mikor ezt észlelték, akkor kijavították ... csak nem mindenki tudott róla ... (kész vicc ... egy elfogadott rendeletszöveget kihirdetése után önhatalmúan átírnak).

A gondosan kimunkált szabadon álló házat így oldalhatárra kellett telepíteni. Egyéb előírásnak is meg kellett felelnünk: az épület (fő) tömegének utcára merőleges gerincet kellett adnunk. Próbáltam én beszélni Föld Anyánkkal, hogy ugyan már a forgási tengeléyt igazítsa úgy, hogy az utca vonala és a déli égtáj iránya 90 fokot zárjon be, de ez nem bizonyult kivitelezhetőnek ... így tudomásul kellett vennem, hogy az utcára merőleges vonal és a déli irány között 40 fokos eltérés van. Lehet, hogy legközelebb a rendeletalkotóknak is figyelmébe kéne ajánlani ezt az aprócska tényt. Persze felmerült a kérdés, hogy minek nekem a házat délre tájolni, de szemlátomást senkit sem elégített ki az a válasz, hogy "onnan süt a legtöbbet a nap, s a passzív napenergiahasznosításnál ez bizony nem elhanyagolható körülmény". Ezt a problémát végül egy - szó szerint - sátortetővel oldottuk meg: oldalhatárra és az utcára merőlegesen egy sátrat állítunk. A parkoló autónak és - ha már lúd - egy fészernek.

A jó szomszédság vége 

A tervezés egy neuralgikus pontja volt mindvégig, hogy a szomszédom engedély nélkül egy garázst épített pár éve a telekhatárra. Arra a telekhatárra, ahová most nekünk kéne a házat tenni. S bár engem a garázs nem zavar, az építménytávolság így nehezen tartható. Tervezőként nem igen maradt más választásom, mint a valódi állapotokat feltüntetni, a tervezői nyilatkozatot pedig úgy megtenni, hogy rögzítsem: a tervezett épület a jogszerű állapotok szintjén jogszabályt nem sért, az építménytávolság biztosítása a rám előírt paraméterekkel nem teljesíthető a szomszédos telek szabálytalan beépítettsége miatt. Azóta nem beszél velem a szomszédom. Érthető: a hatóság ezt úgy adta elő neki, hogy feljelentettem. A szomszédot kötelezték az épületrész elbontására.

Volt néhány értelmezési probléma is

Ilyen volt a pengefal. Egy tűzfalat építettem volna a telekhatárra, hogy a szomszédnak ne kelljen elbontani a garázst (ha a tűzrendészeti okokat ezzel a fallal kiiktatjuk, akkor már megadható a fennmaradás, mert bár szabálytalan, magán- vagy közérdeket nem sért). Az előadó szerint az kerítés, ami előírás szerint nem lehet magasabb 220-nál ... ez meg magasabb. Én meg azt állítottam, hogy ez nem kerítés, csak egy pár méter hosszú tűzfal. Építészeti kialakítását tekintve pengefal, bár azb épület tömegével összekötésben volt, azzal szerves egységet alkotott. Közben a szomszéd elbontotta a garászt, így nem volt szükség a vita folytatására.

Másik értelmezési vita volt a télikert homlokzata. Ami nem más, mint egy 60 fokos üvegfal ... megfogalmazásom szerint ferde homlokzat, függönyfal. (Még csak nem is nyílászáró, mert mind fix üveg.) "Hát olyan nincs." Volt a válasz. Második körös tervtanács volt oly kedves és úgy foglalt állást, hogy ez ferde homlokzat. Így ezen a ponton is túl jutottunk.

Statisztika

Minden részletére nem térek ki a 15 hónapos kalandnak (e sorok írásakor sem zárult még le), csupán pár szám:

A szennyvíztisztító telepítésének engedélyezését 2007.02.19. napján adtuk be. Az I. fokú döntés 2007.05.31. napján született meg (hatósági eljárás nettó ideje: 100 nap), fellebbezésemre 2007.08.24. napján született az I. fok döntését megsemmisítő határozat, mely alapján 2007.10.17. napján az új eljárást el kellett volna indítani, ehelyett 2007.11.12. napján tették csak át a másik irodára, ahol az új eljárást mellőzve kiadtak egy határozatot 2007.12.03. napján nem arra a munkára, amit kértem. A határozat jogerős példányát a mai napig nem kaptam kézhez.

Az építési engedély kicsit fürgébben készült. És sokkal mozgalmasabb volt. Számokban: 2 jegyző, 3 irodavezető, 2 ügyintéző, 3 (+1) hiánypótlás (amiből egy úgy született, hogy az előző hiánypótlás óta az ügyben irat nem keletkezett, tehát "még eszünkbe jutott valami", de a hiánypótlsok többségére nem is volt jogszabályi háttér, s végül nem is került az elbírálások körébe), 2 tervtanács, 1 felfüggesztés, 1 határidő-hosszabbítás. Az eljárás folyamán 109 napot az ügyintézés vett igénybe, 192 napot a hatósági kéréseknek eleget tevő igyekezet és plusz munka.

Hogy miért írom le mindezt?

Demonstrálandó azt, hogy még annak is meggyűlik a baja a jogszabályoknak megfelelő, de a szokásostól eltérő házának engedélyeztetésével, aki rutinosan ismeri az építésügyi hatóság lehetőségeit és kötelezettségeit, ha valami egy picit is más, mint az átlagos. Nem személyekről és nem hatóságokról szól a történet, hanem egy rendszerről. Arról szól, hogy nem elég tájékozottnak lenni, a jót akarni és cselekvésre elszánni magunkat ... a rendszer olyannyira tökéletlen, hogy még egy szakmán belüliek is vitatkozni kényszerülnek azon, hogy mi a jó és mi a megengedhető ... itt küzdeni kell. S amig az emberi természet olyan, hogy a küzdelmeket kerülni vágyja, addig ne csodálkozzunk azon, hogy fenntartható világunk nem jő el. De feladni nem szabad.