A hosszú hétvége előtt egy nagy hajrában végeztek a betonozási munkákkal. Így az ünnepre sikerült a technológiai szünetet időzíteni (azaz a beton kötése nem késlelteti a munkálatokat, a mesterek otthon töltik megérdemelt pihenésüket). A télikert falának zsalumunka-igénye miatt ez hajtást igényelt. (A kis képen a levegőbevezetés áttörése.)
A zsalu bontása az alapról.
Közben én a víztartályok és a levegőt vezető csövek elásását folytatom. Mivel ez egy olyan terület, ahol a későbbikekben (a ház működése során, a csatornázás és a jogi szabályozás várható előrehaladtával) további szerelvényezéseket kell tudni csinálni (azaz a szennyvizek gyűjtését szelektálni feketére és szürkére, lejtési irányát pedig megváltoztatni), a munkát teljes egészében homokkal végzem, hogy ezzel is megkönnyítsem a későbbi földmunkákat.
Fiam éppen ezért ugrat is, hogy nem is a házat építem, csak homokozom.
Ezen a helyen fogom kialakítani a levegőt szállító vezetékek mélypontját is. A csövek egy pontba történő lejtésére azért van szükség, mert a bevezetett meleg levegő lehűlésével annak páratartalmának kicsapódására kell számítani, s ezt a vizet a későbbi penészesedés és gombásodás megelőzésére a lejtéssel összegyűjtjük, ahonnan a víz kiszivattyúzható (vagy elszikkasztható a homokágyba).
Egy későbbi fázisban: A csövekről többet ebben a bejegyzésben írtam. Az alaptest kizsaluzás után. Erre érkezik egy vasalt vasbetongerenda, illetve a télikert falát lehet folytatni.
Az oldalhatáron álló pengefalat ezen a síkon szigeteljük víz ellen - az épülettel ellentétben, melyet az alapozási síkon.
A télikert falának zsaluzata nem bonyolult, de nem is mondható hétköznapinak.
Geometriájából adódóan a beton bedolgozása sem olyan egyszerű. De sötétedésre végeznek vele. A képen már látni a télikert szellőzését biztosító nyílást áthidaló gerendát is.
A talpgerendákat - melyeket még a hét elején elkészítettek - már ki is zsaluzták, a télikert fala a jövő hét elején szabadul meg az öntőformától.
|