Vége a nyárnak. Ennek is. Az eredeti ütemterv szerint már állna a ház. De az az íróasztalfiókokat alig bírja elhagyni. Most éppen a BANK útvesztőiben kóborolnak a papírok. Immár két hónapja.Tudom én, hogy csak duma az "azonnal" és a "soha ilyen könnyen" hangzatú hitelügyintézés, de a 8 hét azért a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlja. Persze legyünk őszinték: nem mindennapi házról van szó, s ezt nem lehet csak úgy csípőből megérteni. Itt gondolkodni is kéne. Hogy mi is a gond?

Kezdjük az elején!

A házat eredetileg két gyerekre terveztük, de a hatósági engedélyeztetés bő éve alatt tovább gyarapodtunk, s már három gyerekre igényeljük a szocpolt. Ez a méltányolható lakásigény eldöntésénél bír jelentőséggel,hiszen a szükséges szobaszámot produkálni kell. 4 főnél a 3 szoba rendben van, ez könnyedén leolvasható a tervről, és tehát a terv engedélyeztetésre történő benyújtásakor nem gondoltunk arra, hogy a télikert beszámítolására még szükségünk is lehet. Merő egyszerűségből a télikertet télikertnek neveztük a tervben, mert hogy az. A jogerős építési engedélynek már 5-en örülhettünk, s a banknak is így tolmácsoltuk a kérésünket. A méltányolható lakásigény nagyságát természetesen szem előtt tartottuk, de hát jogtisztelő és jogkövető állampolgárként a lakáscélú állami támogatásokról 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet idevonatkozó 3.§-ában hittünk, miszerint egy helyiség attól lakószoba, hogy 12 m2-nél nagyobb, de 30 m2-nél kisebb, valamint legalább egy 2 méter széles - ajtó és ablak nélküli - falfelülettel rendelkezik (ráadásul még azt is rögzíti a jogszabály, hogy mindegy mi a padlóburkolata). A télikertünk pedig - mely egyébként egy teljes értékű lakó-pihenő használati tér - mindezt tudja. A hitelbírálat 7. hetében mégis úgy találták, hogy ez bizony nem méltányolható.

No de mi történt 7 hét alatt, mikor jobb helyeken a 3. héten már folyósítják is az összeget?

Először is az ügyintézőnk (városunk bankfiókjának vezetője) egy szép napon úgy gondolta, hogy máshol keresi ezentúl kenyerét. Hetekig így senki sem foglalkozott az aktánkkal.

Mikor tapasztaltuk, hogy ebben a városban még a nemzetközi bank sem úgy működik, ahogyan az elvárható lenne, kértük, hogy kérelmünket egy másik város fiókjába tegyék át. Ott előzetesen konzultáltunk egy kedves  ügyintézővel, aki a központjától előre kért állásfoglalást arról, hogy ez a ház megfelel-e a kritériumoknak, s miután pozitív választ kapott, készséget mutatott foglalkozni velünk. De aztán kiderült, hogy hát ilyet nem lehet csinálni.

Közben telt az idő, így a 30 napnál régebbi iratokat hiánypótlásként ismét beszereztük a bank kérésére. Mikor e sorokat írom, megint letelik a 30 nap, tehát megint mehetünk majd újból beszerezni a papírokat. A vicc azonban az, hogy a közüzemi számlát már nem tudjuk bemutatni ... mert hogy közben kikötöttük a gázt, így nem lesz róla 30 napnál nem régebbi számla. Soha, semmilyen gázszámlám nem lesz már.

S ahogyan a dolgok haladnak, forinthitelem és lakástámogatásom sem.

De hogy miért nem devizahitelt veszek fel, amikor az sokkal egyszerűbb? Ez egy másik naplólapra tartozik.